"Soha nem kerülünk olyan helyzetbe, amely meghalad bennünket. Minden helyzet, az Életünk olyan pontján áll elő, amikor képesek vagyunk túllépni rajta, és megtalálni a gyógyító választ." - Dr. Chuck Spezzano, terapeuta és szociológus

Dr. Chuck Spezzano pszichológus doktort, és tanítót szerintem kevesen ismerjük itthon, de a jelenlegi bizonytalan élethelyzetben, szeretettel ajánlom műveit. Az ő pszichológiája a szív olyan útja, amely csodálatosan ötvözi a lelkiséget és a tudományt. 

Dr. Chuck arról ír, hogy pszichológiai tesztek kimutatták, hogy a félelem növekedésével együtt jár a szexuális energia növekedése is, amely része az alkotóerőnknek. Egy mélyebb szinten tehát mindenkit vonz, amitől fél.

A mai járványos időkben, ez különösen fontos dolog lehet, és az otthon töltött időnkben az önismereti munkát talán ezzel érdemes kezdenünk. 

Ha félünk a haláltól, vagy a betegségtől az azt jelenti, hogy bizonyos szinten flörtölünk vele. Ha attól félünk, hogy a szeretteinkkel történik valami, bizonyos szinten vágyunk arra, hogy ez is bekövetkezzen. Az elménk egyik legrejtettebb zuga ez, amit természetesen el akarunk fojtani. 

De ha elfojtjuk, akkor nem vagyunk tudatában annak, mit hozunk létre, mert a félelemnek teremtő ereje van, ugyanúgy mint a szeretetnek és a gyűlöletnek. 

1. Ha merünk erről beszélni, átlátni és rálátni önmagunkra és tudatosítani, hogy ettől félünk, félünk a koronavírustól vagy a veszteségektől, akkor egy lépéssel közelebb kerültünk az Életünk megoldásához: már TUDATÁBAN vagyunk az érzéseinknek. 

2. Ha napvilágra hozzuk, mitől félünk, mit nyomunk el magunkban, akkor bekövetkezik a gyógyulás. Ha felszínre hozzuk a félelmeinket, és látjuk, hogy minek a teljesülését kívántuk bizonyos szinten, akkor megkapjuk ahhoz az erőt, hogy ÁTALAKÍTSUK olyasvalamivé a kívánságainkat, amit tényleg szeretnénk.

Ezzel a választással többé nem lesz megosztott az elménk, és NEM FOGUNK FÉLNI ATTÓL, hogy MI LESZ. Innentől kezdve tudjuk, hogy a félelmeinkkel szembe kell néznünk, napvilágra kell hozni őket, majd szélnek ereszteni az egészet.
 
Na most az a kérdés, hogy hogyan érhetjük el ezt az állapotot? Nyugalom egy bizonytalan helyzetben?

Elsődlegesen belső munkával, tehát ha már foglalkoztunk önmagunkkal, az érzéseinkkel, vagy a szellemi fejlődésünk előtérbe helyeztük eddig, akkor ez nem probléma. 

Ha most kezdünk ebbe bele, akkor viszont kezdjük el, hiszen a saját Életünk minősége a tét. Ha az elménk túl aktív, tehát túl sokat gondolkodunk, nagyon bepörögtünk és félünk, akkor nem lelhetünk nyugalomra, és nem tudhatjuk hogyan tartsuk tiszteletben az igazi szellemi természetünket.

Tehát ilyenkor, az első teendőnk az, hogy a szétszórtságunkat megszűntessük, mert egy töredezett elme nem lehet teljes.

A szétszórtságot az ÉRZÉKSZERVEINK okozzák. Tehát, ha folyamatosan a híreket fürkészzük, vagy a Facebookot, filmeket nézünk, és villódzó képernyőket egész nap, akkor az érzékszerveink túterhelődnek, és ezzel együtt szétszóródik az elménk. Ez a folyamat okozza azt, hogy az érzelmeink felkorbácsolódnak, köztük a félelem, és az aggodalom is.

Ezt tehát le kell állítanunk, ÖNSZABÁLYOZÁSSAL, azaz tudatos önmegtartóztatással. Csak annyi hírt és online médiát olvass amennyi nem szór szét, de minél kevesebbet.

Majdnem mindenkinél már beindult ez a folyamat, azaz újra csak egy eszközt emelek ki: MEDITÁCIÓ!

A legismertebb spirituális tanítók is erre szólítanak fel az élő és FRISS videóikban: 

köztük Eckhart Tolle legutóbbi élő videója angol nyelven,

Deepak Chopra, ide kapcsolódó meditációs videója, angol nyelven

Egy érdekes és IGAZ történetet küldök arról, hogy akár 90 éves korunkban is aktív szexuális életet élhetünk.  Úgy hírlett, hogy Jack Lalenne, a mai modern fitnesz Apukája, a feleségével ebben a korban is gyűrték a lepedőt.

A weboldalán, Clint Eastwood és Arnold Schwarzenegger is nyilatkozik róla.

Mit tanulhatunk Jacktől?

A testünk mindig képes arra, hogy egészséges hormonrendszerrel éljen, akár 70, 80, 90 éves korunkban is. Jack amerikai fitneszes, táplálkozási tanácsadó és motivátor volt. 34 éves korában volt a csúcson, ekkor 1953-ban, Amerika szerte láthatták sok millióan a tévéműsorait az egészséges életmódról.

Úgy tűnt mindig formában van, mindig tele van energiával, és 96 éves korában is pörgött a libidója.

- Az a helyzet, hogy a rendszeres nemi életet élő nőn, ennek NYOMA van. A kisugárzása és attitűdje megváltozik, ha a szex az életének részét képezi, és hasonlóan energikus embereket vonz magához.

- Az a helyzet, hogy a magasabb tesztoszteronszint és a rendszeres nemi élet, a férfiak életében pedig szinte minden területre kihat a testben, és ehhez hozzátenném azt is, hogy ennek hatására csökken a szívbetegségek valószínűsége is.

Hogy csinálta Lalanne?

Lalanne a feldolgozott ételeket okolta az egészségügyi problémákért, már akkor 1950 környékén. Szinte egész életében húsokon és zöldségeken élt. Napi 3-szor húst evett tojással, gyümölcsökkel és zöldségekkel. 6 évig vegetáriánus étrendet követett, de később az ajánlásaiban mindig a zöldség, hal kombinációkat emelte ki.
A tévéműsoraiban az alábbi étrendet javasolta:

reggeli: gyümölcs, tojás és vagy/hús, teljes kiőrlésű piritós
ebéd: nagy adag saláta, hús vagy hal
vacsora: nagy adag saláta, 2 db valamilyen egyéb zöldség, hús és gyümölcs

Kerülte az étkezések közötti evést. Reggel edzett, kb. 2 órás edzései voltak és ekkor edzés utánra főtt tojásfehérjét, egy kis húslevest, zabpelyhet szójatejjel és szezonális gyümölccsel fogyasztott. Gyakran ettek a feleségével nyers zöldségeket, tojásfehérjét, és hallat.

LaLanne a táplálkozással kapcsolatban két alapvető szabályt vezetett be:

- ha ember készítette, ne edd meg (tehát ha feldolgozott étel, felejtős)
- ha túl finom, köpd ki

LaLanne Lifetime Achievement Díjat kapott 2007-ben, és 90 éves koráig folytatta a napi 2 órás edzéseit. Gyakran mondta, hogy: “Nem akartam meghalni, mert akkor tönkreteszem a felépített image-met!"

De a lényeg most jön:

Amikor a szexről kérdezték, mindig így nyilatkozott: Annak ellenére, hogy már idős korban vagyok, a feleségével mindennap szexelek. “I need to live LIFE!” LaLanne filozófiáját összegezhetjük így is: Meghalni könnyű. Élni nehéz.

- Szorongsz? Lélegezz.
- Túlpörögtél? Lélegezz.
- Békére van szükséged? Lélegezz.
- "Megnyugtatom a testem lélegzéssel. " - Thich Nhat Hanh, Zen mester

Hogyan alkalmazhatjuk ezt az egyszerű "technikát" vagy inkább tudást ahhoz, hogy nyugodt és tiszta döntéseket hozzunk, és ezáltal minőségi Életet hozzunk létre?

Bár úgy túnik, hogy ennek semmi köze a Peak világához, ezt csak azért hisszük, mert nem kaptunk erről még képzést. Mire lehet használni a légzésünket mindenféle területen, hétköznapi emberként?

- Az amerikai hadseregben, a stressz kezelés és a magasabb terhelhetőség érdekében tanítják az edzők, a különböző légzési módszereket. Itt találsz erről írást.
- A meditációk és a tai chi során, a légzésünkkel (is) dolgozunk. A lélegzésünk és annak megfigyelése, fontos alap ahhoz, hogy megtanuljunk meditálni.
- Mindnyájan láttunk már sportlabort dokumentumfilmekben. A fizikai teljesítmény fokozásához (ami a fogyásunkat okozhatja) értelemszerűen a lélegzés és a tápanyag bevitel megváltoztatása szükséges. 

Úgy tűnik, hogy fizikai, szellemi és érzelmi szinten is, a lélegzésünk szabályozásával képesek vagyunk hasítani. Mit ír erről a tudomány, és mit írnak erről a spirituális tanítások? 

Amikor esszük a termékeket, toljuk a diétát, sőt éljük az Életünket, a lélegzésünk ÓRIÁSI támogató segítőnk, amit akár tudatosan is alakíthatunk attól függően, milyen helyzetben szeretnék extra eredményeket elérni.

Mindannyian tudjuk, hogyan kell lélegezni, mert ez a cselekvés az autonóm idegrendszer része. Természetes funkció, tudatos erőfeszítés nélkül zajlik. A legtöbben csak ennyit tudunk róla, ezzel elpazarolva a lélegzésünk tudatosításával járó extra potenciált. 

Mi történik akkor, ha tudatos szándékkal kezdjük el használni a légzésünket?

A légzés speciális módszerei, tehát a hadseregben tanult, vagy meditációs, sportolók számára tanított, sőt beleértve az ősi jóga technikákat, növelik az egészséget és életerőt, valamint integrációt, tehát ÖSSZHANGOT teremtenek az elme, a test és a szellem között.  

A jóga is a lélegzés tudatosításával kezdődik. A Pranayama a jóga gyakorlatok egyik sarokköve, és egyszerűen a lélegzetünk szabályozására tanít. 

- A Jóga Szútra kijelenti, hogy ha dühösek vagy izgatottak vagyunk, akkor gyors a légzésünk, és emiatt (is) zavartak és sekélyek vagyunk.
- Amikor az ember nyugodt, a lélegzete puha és zavartalan. Swami Satchidananda ehhez hozzáteszi: "Amit a jóga tanít nekünk, az az, hogy nem csak az érzelmeink szabályozzák légzésünk minőségét, hanem FORDÍTVA is működik: az elmét és az érzelmeinket, a lélegzetünk ellenőrzésével irányíthatjuk."

És ez a lényeg. Aki ismeri a légzési technikákat, az nyugodt marad, minden helyzetben, és jól vagy jobban dönt, ezzel pozitív következményeket okozva a saját Életében. A legegyszerűbb döntésektől kezdve: nem muszáj megvenned ezt a túrósbatyut. Légezz, állítsd le a szorongást, ami miatt megint dobtad volna a diétát.

Az automatikus belélegzés és kilégzés tehát biológiai folyamat, de ha teljes tudatossággal lélegzünk, drámai változás történik. A légzésünk az öntudatlan alapértelmezett folyamatból, egy olyan másféle lehetőséggé változik, amely céltudatosan, az Élet megindítását, fenntartását és gyógyítását végzi a testünkben.

Wim Hof ​​holland légzésguru, weboldala tök érdekes. :) Ő egy évtizeddel ezelőtt laboratóriumi ellenőrzésű környezetben bizonyította a tudósoknak, hogy a légzés megváltoztatása egészségügyi eredményeket produkál.

Hof azt mutatta meg, hogy egy egyszerű légzési rend kialakítása és meditációs gyakorlatok segítségével, nagy hidegben is képesek vagyunk arra, hogy befolyásoljuk az autonóm idegrendszerünket és az immunrendszerünket. Betegség és sérülések nélkül.

Clare Hudson jógaoktató, aki Wim Hof ​​légzési és meditációs tanfolyamát vette át, egyetért ezzel. Azt írta: „Úgy érzem, hogy a boldogtalanságot részben az okozza, hogy egy adott helyen vagyunk, miközben máshol akarunk lenni. A Wim Hof-módszer hasonlóképpen működik, mint az éberségi meditáció: a jelen pillanatba enged bennünket. Itt mindeki boldog és elégedett.”

Naponta mintegy 23000 lélegzetet veszünk, többnyire öntudatlanul. De ha elkezdenénk gyakorolni a tudatos légzést, akkor az eredmények megváltoztatják az Életünket és az egészségünket INGYEN.

Mondom az azonnali előnyöket:

- nyugodtabb elme és test,
- a stressz és a szorongás lecsökken,
- teljesebb és mélyebb légzés, így fokozott oxigénellátás a vér, az agy, a szív, a szervek és a végtagok számára,
- az étvágy és súlygyarapodás csökkentése,
- egészségesebb tüdő,
- az izomfeszültség felszabadítása, ha fáj valamid, kezdd el, 
- felkészülés a mélyebb meditációra,
- és természetesen amit Wim Hof ​​bebizonyított a világnak: szignifikánsan hatékonyabb immunrendszer, megnövekedett energia és kevesebb gyulladás a testben.

Tehát úgy tűnik, hogy ez a szép és fantasztikus emberi test, mindennel fel van szerelve ahhoz, hogy meggyógyítsuk magunkat. Már csak használni kéne. :) Használd egészséggel

"Aki mond valamit és mást csinál, az bajban van." - Feldmár András 
Nem biztos, hogy a motiválatlanság a probléma. Lehetséges, hogy az a probléma, hogy nem tudjuk MIRE vágyunk? Mit szeretnénk? Minek vagyunk itt?

Ha ezt már biztosan tudjuk: hogyan lehet, finoman, szeretettel motiválni önmagunkat?  

Az idegtudomány felfelfedezte mi a végtelen önmotiváció rendkívül egyszerű forrása. Valójában mindenki képes mindenre, mégsem fejlesztjük ki a bennünk rejlő potenciált. Miért nem?

Nagyon egyszerűen HALOGATUNK.

Amennyiben kerüljük, hogy megtanuljunk valami újat, belevágjunk valami másba, kirúgjuk azt, aki hazudik nekünk, vagy elkezdjünk élni, akkor ezt a viselkedési folyamatot a pszichológiában, önszabotázsnak hívják.

Ez egy bántó viselkedési ciklus. 

Ron Siegel, a Harvard Egyetem pszichológus professzora azt javasolja, hogy a folyamatos önmotiváció, amely üvöltő személyi edzőket, vagy korbácsos motivátorokat NEM tartalmaz, 2 komponensre épüljön:

- vidd bele az optimizmusod
- olyan célt válassz, amelynek az elérésének a folymata IS szórakoztat.

Nem kell határidőnaplót vezetnünk, vagy reggelente korbácsolnunk magunkat?

Hát nem. Játssz, találd meg MIT SZERETSZ csinálni, találd ki mire vágysz, és azt végezni ÖRÖM lesz. Minek ide motiváció? Az a motivációd, hogy szereted csinálni.

Tehát miért halogatunk?

A kutatás szerint, az ambíció halasztása az ősi pszichológiánkban rejlik. A félelem a kudarctól, rettentő visszatartó erő. Túlárad bennünk a félelem és érzelmileg nem állunk arra készen, hogy BEVÁLLALJUNK új teendőket, új feladatokat.

Tehát amikor eljön az ideje annak, hogy teremtsünk és alkossunk, és a célkitűzések elérésének kellemes és kifizetődő aspektusaira összpontosítsunk, a belső érzelmi és mentális világunk továbbra is szorongásban és félelemben lakozik.

A félelem miatt NEM hozzuk ki magunkból azt, ami ki szeretne jönni. Amiért születtünk, és ami mindenkinél más.

Ha tehát már felismertük, hogy saját magunkat szaboltáljuk, a bennünk lévő tetemes mennyiségű félelem miatt, akkor kezdjünk el ezen változtatni. Bármilyen önfejlesztő, vagy még gyorsabb, ha ÉRZELMI terápia segít abban, hogy ebből az ördögi körből kiszálljunk. 

Lassabban, de az alábbi néhány rendkívül egyszerű módszer segítségével, az álmaink megvalósításának útjára léphetünk, és ezzel FELELŐSSÉGET is vállalhatunk saját magunkért:

1. Írjuk össze, mivel szeretünk foglalkozni!

Siegel doktor tehát egy egyszerű módszert javasol: írjunk arról listát, mit szeretünk csinálni, mit szeretnénk elérni, mik a vágyaink. 

2. Miközben írjuk a listát - mit érzünk?

Amikor dolgozol a listádon, próbáld megjeleníteni és felidézni azokat a pontos érzéseket, amelyeket a vágyott cél elérése hoz neked.

Ha a célod az, hogy egészségesebb táplálkozást kövess, akkor az a feladat, hogy felidézz fejben egy képet arról, hogyan fogod érezni magad az eredményektől.. Érezd, milyen érzéseket kelt az a gondolat, hogy kockahassal feszítesz az ingedben. 

A siker folyamatának ez a mentális mentése, és az azzal járó örömök és előnyök megtaníthatják az agyat arra, hogy a félelem helyett, erős belső motivációt készítsen.

Ez a mentális gyakorlás vagy képzelgés, a testre és az érzéseinkre erős benyomást gyakorol. Gondolj a moziban átélt élményekre. Ott sem pusztult el a Föld, csak egy képet néztél. Megijedtél és izgultál? Igen. Így működik, amikor elképzeled magadat, a céljaidat elérve.

A Psychology Today sokszor beszámolt arról, hogy a kutatások kimutatták, hogy a mentális gyakorlatok szinte ugyanolyan hatékonyak, mint az igazi fizikai gyakorlatok. Mindkettő elvégzése együtt, ütős és gyorsabb eredményeket hozhat.

3. Jutalmazd magad, ha megvan a cél!

Visszatérve Siegel professzorhoz, a fenntartható önmotiváció egyik legkritikusabb aspektusa az öröm és az öröm. Ha állandóan csak újabb célokat tűzünk ki, és nem pihenünk, nem jutalmazzuk magunkat, akkor fenntarthatatlanná válik a folyamat.

Adj magadnak időt és pihenj, ha valami nagyot alkottál. Jöhet a következő cél, de csak akkor, ha a korábbit már kipihented.

Ez a 3 egyszerű, de erőteljes cselekedet, akár egy egész életen át, folyamatos motivációt biztosít nekünk. Hatására folyamatosan növekedünk emberi minőségünkben, növekszik az önbizalmunk és kibontakoznak a képességeink.

Végeredményben pedig, amikor a halálos ágyunkon átnézzük az életünk, NEM fogjuk megbánni. Igen, mi megtettük amit tudtunk, nem halogattunk, kipróbáltuk, nem sajnálunk semmit, ha eltoltuk, abból is tanultunk. Jó volt így. Köszönjük, hogy itt lehettünk. 

Régen elvárták az emberektől a szexualitás tanulmányozását is, hogy az egészség és a mélyebb öröm titkát megleljék.

Most megszállottan kutatjuk a táplálkozástant, az egészséges ételek elkészítése érdekében, tanulmányozzuk a főzést, hogy ízletes ételeket főzzünk otthon, sőt az edzésmódszerek kutatása is nagyon divatos.

RÉGEN a szexuális összhang egy boldog párkapcsolatban, saját egészségünk, lényegi eleme volt. Valamiért mi már nem tekintünk a szexre, és a szerelmeskedésre gyógyító hatású gyakorlatként, pedig órási hatása van ránk. 

Miközben különböző betegségekkel küzdünk, és a napi gondolataink nagy részét az tölti ki, hogy milyen megbetegedést kell elkerülnünk, elsüllyed a valódi lényegünk.

A taoizmus Kína egyik legnagyobb autentikus ősi vallása, mely jelentős mértékben befolyásolta a kínai kultúrát, irodalmat, zenét, a kínai orvoslást, kémiát, a harcművészeteket, geográfiát és a táplálkozástudományt.

A taoista bölcs olyan valaki, aki "úszik a tao áramoltatásban."

Ők igazából orvosok voltak, akiket legalább érdekelt a test általános jól-léte, mint a szexuális élvezet. Ez a gyógyító szerelem, a kínai orvoslás fontos ágaként alakult ki, amelyben az aktív szerelmi életet az egészség és a hosszú élet részének tekintették.

Tehát az étrendek, edzési stratégiák, és tudományos kutatások mellé tegyük bele azt a tényezőt, amely nélkül mindez értelmetlenné válik: ez pedig, a szeretet, szerelem, és a szexualitás is.

Mi az első lépés ahhoz, hogy elinduljunk ezen az úton? A szex szükséges a vonzó alkathoz?

A testi és szellemi egészség nem csak arról szól tehát, hogy edzünk, diétázunk, és tanulunk. Ez édeskevés.

Arra szólítalak, hogy a fentiek mellett, a bensőséges érzelmi kapcsolat kialakítására, és a spirituális fejlődésünkre való fókuszunk jelentőségét is észrevegyük, amikor saját magunk külső és belső emelkedéséről gondoskodunk.

Hogyan veszítettük el a szexuális bölcsességünket?

Igen, ezt elveszítettük. Habár minden módszer és tananyag, 2000 évre visszamenőleg rendelkezésünkre áll, a taoisták által összegyűjtött tudást sem alkalmazzuk.

Úgy tűnik nagyfokú szexuális szabadságban élünk, a nemiséget mégis zavarodottság övezi. Lépten-nyomon ingerlik vele az érzékeinket, mégis hatalmas szégyenérzet nehezedik rá. Pláne, ha egy orgazmussal foglalkozó könyvet emelek le a polcról a könyvesboltban...

Többségünk aggódik, vagy szégyenkezik nemi szükségletei és vágyai miatt. Értsük meg: ez olyan, mintha amiatt idegeskednénk, hogy megtudja valaki, hogy enni szoktunk, és kísérletezünk az ételekkel a konyhában.

A beszűkítő szégyenérzetünk leküzdésében fontos szerepet játszik tehát, a szex természetességének elfogadása, és a szexualitásunk teljesebb és egészségesebb felfogása.

A szeretkezés, a gyógyítás rendkívül hatékony eszköze, és párhuzamosan azzal, hogy mi nők, mindig szépek szeretnénk lenni, fejlesszük magunkat a hálószoba-művészetek terén is!

Amikor a család szót említjük, mindenki a szüleire és a gyermekeire gondol. NEM ez a család igazi fogalma. Ki vagy mi a családod? Mit tanított erről Bob Randall bácsi?

Bob Randallról szerintem kevesen hallottunk. Ő ausztráliai, aboriginal BÖLCS volt, aki a közelmúltban hunyt el. Azért vettem elő az öreg videóit, mert szellemileg jóval előttünk jár, azaz mindannyian tanulhatunk tőle, a saját életünk megsegítésének céljából.

Bob Randall egész életében tanárként és vezetőként dolgozott az ausztráliai őslakosok földjogi, oktatási, közösségi fejlesztési és kulturális tudatosságáért. 

Bob bácsi volt az, aki az őslakos öregek és az egész világon élő emberek, gyógyító erőfeszítéseit összefűzte össze, a Föld Anya helyreállításáról szóló nyilatkozatban.

Összefoglalom pár mondatban, mit tanulhatunk Bob Randalltól, amely a saját családunkat, és a közös nagy ÉLŐLÉNYEK családot is előreviszi:

--- 1. Figyelembe véve a bolygó jelenlegi állapotát, tudatnunk kell az egész világgal, hogy mindannyian ugyanabba a családba tartozunk: a Föld bolygó élőlényei családjába.

--- 2. Jelenleg minden szinten fájdalmat okozunk magunknak (és másoknak):

- személyenként,
- a közös gondolkodásban elterjedt nukleáris családi szinten (tehát ahol a szülők és a gyerekek élnek együtt),
- országonként,
- sőt ország csoportonként is mindannyian elszigetelten oldjuk meg a problémáinkat.

Tehát amikor ebből a beszűküllt tudatállapotból kijövünk, és összeülünk mint az emberiség, akkor mindannyian az egyesülés örömét éreznénk. Éreznénk, hogy nem vagyunk egyedül. Most ettől megfosztjuk magunkat, pedig ingyen van....

--- 3. Nincs olyan, hogy a TIÉD valami. A Föld Anya a Te tulajdonosod. Ő birtokol Téged. Úgy vigyázz rá, mint ahogyan az Anyukád gondozna Téged. 

Bob Randall szerint, és bevallom személyszerint ezzel is egyetértek, minden amit kapunk, csak kölcsönkapjuk. Föld Anyától kapjuk és egy nap, vissza kell majd adnunk. Tehát, most amikor olyan sokmindent kapunk, hogy már el vagyunk kényeztetve, hogyan kezdhetjük el mindannyian személyes elkötelezettségünket a Föld Anya helyreállítása iránt?

Írok példákat, hogy lássuk, hogy amikor élünk, NEM ajánlatos mindig csak magunkra gondolnunk:

- Gondoskodnunk kell a Földről. Minden területen, ahol ezt meg tudjuk tenni. Felelősek vagyunk érte.

- Fogadjuk el, hogy minden körülöttünk a családunk és a rokonaink.  Az emberek, állatok és a növények, mindannyian a családunk részét képezik. Mutassuk ki a  gondoskodásunknak CSELEKEDETEINKBEN.

Akkor, amikor számtalan felszínes tartalmat reklámoznak nekünk, mely szerint, ettől leszünk erősebbek, vagy boldogabbak, a legtöbbször kimarad: a MÉLYSÉG.
Milyen a mély Nő, és hogyan lehet ezt a belső mélységet fejleszteni?
        

Az emberi mélység kifejezése nem pontosan körülírható, ám mindannyian megérezzük azt a másféle minőséget, amikor egy ilyen emberrel találkozunk. 

Induljunk ki rögtön az ellenpólusból, és akkor talán jobban megérthetjük majd a lényeget. Mi lehet a mély ellentéte? Talán a sekélyes, a felszínes.

Azaz, valami olyasmi ami rögtön látható, rögtön észrevehető, ami ott van a felszínen a szemünk előtt. A mély pedig pont az ami lent van, egy nehezen megközelíthető, távoli helyen van, talán még titokzatos is.

Na de vajon milyen lehet ez, amikor ezt egy emberre használjuk? Milyen lehet ha egy ember mély, és mi "hasznunk" származik belőle?

Emberi lényünk testi, gondolati, érzelmi mélységei mellett, ezt a mélységet a meditálók, tai chisok de más spirituális tanítók között is, az Isteni Egység Élményének nevezik. Minél mélyebbre jutunk önmagunkban, minél inkább lehámozzuk a felszínt, hívhatjuk úgyis, hogy egot, és annál inkább fel fogjuk ezt az élményt fedezni magunkban.

Hogy ne legyen ez ennyire elvont, egy kicsit bulvárosabb témával is készültem, és csak a fenti kis kockacukorral igyekszem mindenkit arra rávenni, hogy a külsőségek, az egészséges ételek és a sport mellett, a BELSŐNK irányában is mozduljunk el. 

Milyen egy mély Nő? Hát más :). 

Minél mélyebb egy Nő, annál valószínűbb, hogy egyedülálló lesz. Miért? Ez nem törvényszerű, de az intellektus és a bonyolultság jellemző rájuk, és az igazság az, hogy a legtöbb, ugye nem-annyira-mély ember, nem tudja őket kezelni.

Miért nem? Az alábbi 7 ok miatt:

1) Egy mély nő, túl sok mély kérdést tesz fel.

Az ilyen nő, mindig tovább vizsgálja az embereket, és kemény kérdéseket tesz fel nekik. Ezek olyan kérdések, amelyekre az emberek egyszerűen nem készülnek fel, és bizonytalanná teszik őket. Mi célod? Mi tesz boldoggá? Ki vagy Te valójában?

2) A mély nő őszinte.

Ez nem kérdés. Korábbi leveleimben is utaltam arra, hogy a játszmák és a hazugságok, a felszínes jellem útmutatói, amin lehetséges tehát még dolgozgatni. Ezek az emberek általában közvetlen beszélgetésbe kezdenek, egyenesen megkérdeznek mindent, és ez a nyíltság és közvetlenség, felborogathatja azokat, akik még nem tartanak ott. 

3) A mély nő tudja, mit akar.

Az ilyen nő belső útmutatása a legjobb eszköze ahhoz, hogy gyorsan döntéseket hozzon, és ezt ki is nyilatkoztassa. A szív hangjának követése, minden helyzetben önmagában óriási eredmény, amennyiben ilyen emberrel találkozunk.

4) A mély nő, mély kapcsolatot szeretne.

Egy ilyen kimunkált nő, jelentést és összetettséget keres az emberi kapcsolataiban, és nem megy bele a kis játékokba, és Tinder randikba. Szenvedélyes és élvezi a mindennapi élet izgalmát is. Érzelmeit érzi és nem fél megosztani azokat másokkal.

5) Egy mély nő, szenvedélyes és intenzív.

Az ilyen Hölgyek elég függetlenek ahhoz, hogy a sebezhetőségüket, a bajaikat és a hibáikat is bevállalják. Hitelesek önmagukkal, azaz azt mondják ami VAN, és nem mást. Nagyon megkönnyíti a kapcsolatteremtést ez a hozzáállás....

Mivel ÉRZI saját érzelmeit, ezekkel tisztában van, kimutatja azokat és megéli őket. A mély érzések és a szenvedély a szexben, a párkapcsolatban és a mindennapi munkában, ezeken a szinteken lehetséges. 

Mély szeretet, szerelem, csak ezeknél az érzelmileg jó állapotú emberekben tud tisztán kinyilvánulni. 

6) Egy mély nő, látja a többi embert is. 

Mivel önmaga értékével és tulajdonságaival tisztában van, másokban is meglátja ugyanezeket. Ez kényelmetlenséget okozhat néhány ember számára, főképpen akkor, ha az adott személy még nem ismeri önmagát. 

7) Egy mély nő nem vár.

Mivel szenvedélyes, erős és túl sok energiával mozog a világban, a habozó személyek általában kikopnak mellőle. 

Mi ebből az egészből a tanulság? Minek foglalkozzunk ezzel és a belső világunkkal?

Az egészben számtalan pozitív hozadék van - többek között a szabad élet, csak ilyen esetben alakulhat ki, függetlenség, autonómia, hitelesség, és VALÓDI szerető párkapcsolat. Az emberi, belső útmutatás fejlesztése gyors és pontos döntéseket eredményez, vagy ha nem :), akkor a hibákból gyorsabban tanulunk.

Az 1960-as években Boris M. Levinson amerikai pszichológus volt az első, aki felhasználta és leírta az állatokkal való közös élet, vagy éppen munka jótékony (terápiás) hatását.

Módszerét elsőként árva és érzelmileg problémás gyermekek megsegítésére, a velük való kapcsolat kialakítására alkalmazta, később súlyos betegségben szenvedők és idősek állapotának javítására is használta.

Az állatokkal megosztott életek során azt találta, hogy a kisállatok jelenléte enyhíti a depressziót és a magány érzését, valamint hogy meggátolják, illetve lelassítják a szellemi és a fizikai leépülést.

Levinson módszere az 1980-as években kezdett el egyre elterjedtebbé válni először az Amerikai Egyesült Államokban, később Európában, köztük Magyarországon is.

Tehát jó ha önmagunkra is rávilágítunk: ezért tartunk kisállatot? Nem gond az sem, ha igen. Jól csinálod.

Mivel az állatokkal történő munkához nem szükséges a beszéd képessége, könnyűszerrel alkalmazható nehezen kommunikáló gyerekeknél (autizmus, mutizmus) vagy felnőtteknél is, akik nem szívesen lépnek kapcsolatba másokkal a beszéden keresztül.

Az állatok gondozása a kommunikáció fejlődésén keresztül segít abban is, hogy elsajátítsuk a kötelességtudatot, a rendszerességet és az önállóságot is. Különösen ajánlott fájdalommal küzdők részére, hiszen kutatások alapján állatok jelenlétében csökken a fájdalomérzet. 

Milyen állatot válasszunk társul gyógyulásunk útjára?

Az egyik legelterjedtebb terápiás állat a kutya. A kutyák nagyon régóta élnek az emberek mellett, fejlett a szociális és az alkalmazkodó készségük, könnyen taníthatók és hűségesek gazdájukhoz, örömüket lelik az emberekkel való játékban.

A macskák és a lovak úgyszintén könnyen taníthatók be gyógyító célokra, ezeknél az állatoknál azonban fontos kritérium a nyugalom és a kiegyensúlyozottság.

A nyulat vagy tengerimalacot tartók élvezhetik az állatok simogatását, hiszen ezek az állatok hamar hozzászoknak az emberi érintéshez.

A halak látványa kimutatottan oldja a stresszt és csökkenti a szorongást.

Milyen hatásokat vált ki az állatok jelenléte? Jó, ha tudjuk, mit "csinál" velünk az állatunk?

Számos kutatás bizonyította, hogy az állatok jelenléte jótékony hatással van az emberek fizikai állapotára. Azt találták, hogy állatok társaságában az emberek légzésszáma és szívfrekvenciája normalizálódik, alacsonyabb lesz a koleszterin-szintjük, stresszmutatóik csökkennek, a test természetes fájdalomcsillapítójának, az endorfinnak a mennyisége megnő, az immunrendszer működése pedig fokozódik.

Nem elhanyagolható az sem, hogy az állattartás mindenképp mozgásra serkent minket: muszáj felkelnünk megetetni őket, elvinni őket sétálni.

Kutatások bizonyítják, hogy az állattartók kevesebbszer mennek orvoshoz és kevesebb gyógyszert fogyasztanak, illetve hogy gyorsabban épülnek fel betegségek és műtétek után, mint azok, akiknek nincsen háziállatuk.

Az érzelmi hatások is jelentősek ránk nézve, nő az önbizalom és javul a kedélyállapot, az állattartók megtapasztalhatják az állatok részéről a feltétel nélküli elfogadás és szeretet nagyszerű élményét. Mivel az állatokkal leginkább a testbeszéd segítségével vesszük fel a kapcsolatot, így érzékenyebbé válhatunk az emberek nonverbális kifejezéseire is.

A szociális hatás is ütős, mert az állattartók, illetve az állatokkal gyakran találkozók között közös téma az állatok nevelése, gondozása, az általuk szerzett tapasztalatokat szívesen osztjuk meg másokkal. Tanulmányok szerint az állatot tartó embereket a többi ember pozitívabban ítéli meg, valamint ők gyakrabban kerülnek interakcióba és hosszabb beszélgetésbe az utcán, állatsétáltatás közben, mint az állatot nem tartó emberek.

Az a helyzet, hogy hogy a kisállatod SEGÍT és SZERET. Érdemes őt úgy etetni, és olyan mozgásszabadságot biztosítani neki, mint saját magunk esetében. Jelenleg ez a tudatosság, a hobbi állattartók gondolkodásmódjából hiányzik.

KIDERÜLT, MILYEN MESÉKBŐL TANULNAK A GYEREKEK

Bár a szülők, illetve az óvó – és tanárnénik/bácsik ősidők óta az állatmeséken keresztül próbálnak morális üzeneteket eljuttatni a gyerekekhez, egy új tanulmány szerint ehhez emberi szereplőkre van szükség. Mi a helyzet az emberi tulajdonságokkal felruházott állatszereplőkkel, és az embereket hogyan ábrázoljuk helyesen? Van, amit a Disney végre jól csinál? A Jégvarázst  például a pszichiáterek is ajánlják, de van még hova fejlődni a szereplők sokféleségének terén. 

Nincs az a róka, holló, nyúl, vagy teknős, ami akkora hatással lenne a gyerekekre, mint az emberek, akikkel azonosulni tudnak, legalábbis a Torontói Egyetem kutatásának eredménye szerint – derül ki a The Guardian cikkéből. Bár a beszélő állatok nagy szerepet játszanak a gyerekek irodalmában (Micimackó, Vuk, Mazsola és Tádé, stb.), egy 2002-es, szintén kanadai áttekintés szerint 1000 könyvből több mint 500 szól állatokról, ennek pedig kevesebb, mint 2 százaléka ábrázolja őket reálisan, a többiben emberi tulajdonságokkal ruházták fel őket – többek között nyilván abban a hitben, hogy így könnyebb azonosulni velük. A kísérletvezetők szerint számos okunk lehet arra, hogy meséljünk, de ha a cél az, hogy erkölcsi leckét tanítsunk a gyerekeknek, akkor a tanulságot érdemes hozzáférhetővé tenni a gyerekek számára azzal, hogy az emberi karaktereket használunk. És igen, törekednünk kell a szereplők, és az általuk képviselt szerepkör sokféleségére.

CSAK A REALISZTIKUS MESÉK TANÍTANAK

A kutatók száz 4-6 éves gyereknek olvastak fel különböző könyvekből: az első arról szólt, hogy egy mosómedve megtanulja, hogy jó megosztani másokkal azt, amink van. A második könyv ugyanezt a történetet foglalta magában, azonban az illusztrációk állatok helyett embereket ábrázoltak. A harmadik könyv csak kontroll volt – ebben különféle magokról írtak. Mielőtt a kutatók felolvastak volna a könyvekből, a gyerekek választhattak 10 matricát maguknak. Ezután azt mondták a gyerekeknek, hogy egyiküknek sajnos nem jutott matrica, és javasolták, hogy a szegény, meg nem nevezett társuknak ajánljanak fel párat a saját matricájukból, és csúsztassák egy borítékba, amikor épp nem figyelnek a kísérletvezetők. 

A kutatás, melyről a “Developmental Science” nevű újságban publikáltak, a következő eredményt hozta: azok a gyerekek, az emberi hősökről szóló történetet hallották, sokkal nagylelkűbbek voltak azoknál, akik a mosómedvés verziót hallgatták végig, míg a kontroll mese és a mosómedve-sztori hallgatói között azonban nem volt különbség – egyik csoport sem volt adakozó. a korábban említett kanadai kísérlet egyik vezetője úgy fogalmazott, hogy a kisgyerekek szívesebben alkalmazzák azt a viselkedésmintát, amit realisztikus történetekből tanulnak. 

MIÚJSÁG A DISNEY-VEL?

A Disney rajzfilmeknek mindig is fontos szereplői voltak az állatok, már Mickey egértől kezdve; ha nem éppen róluk szólt egy történet (101 kiskutya, Macskarisztokraták, Suzy és Tekergő), akkor mellékszereplőként tűntek fel. Ilyenek például Hamupipőke egerei, Mulán sárkánya, Maugli Baluja és Bagirája.  Disney-t számos alkalommal ihlette meg az irodalom – itt A dzsungel könyve, az Alice csodaországban, A kincses sziget és a Párizsi Notre Dame rajzfilmadaptácóira gondolok, valamint a Grimm – és Andersen mesék adaptációira.

Az előbb bemutatott tanulmány a bizonyíték arra, hogy a mese tanulsága nem kiveszi a gyereket a világból, hanem erőt ad neki ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon, nem beszélve arról, hogy “a gyerek azt tudja meg, hogy a végén ő fog győzni, a legkisebb királyfi, akire senki sem gondolt” – írja Vekerdy Tamás Gyerekekről felnőtteknek c. könyvében. A főhőssel való azonosulás segíti a gyermeket abban, hogy meg tudja érteni az őt körülvevő világot, és egy történeten keresztül harcoljon – vagy béküljön ki vele.  

„Ha állandóan azt látják a gyerekek, hogy az anyák vannak a gondoskodó és törődő szerepekben, az apák pedig az anyagi stabilitásért felelnek, akkor kialakul bennük az a kép, hogy milyen szerepek várhatóak el végső soron egy férfitől vagy egy nőtől” – fogalmazza meg a kutatócsoport jelentésében. Ha a gyerekek, kiváltképp a lányok folyamatosan olyan ábrázolással szembesülnek, ahol a nők tere az otthonra szűkül le, és a férfiak tartják el, a törekvéseik és a függetlenség iránti vágyuk el lesz némítva” – írja De Witt és kutatócsoportja egy, a Salon Magazinban megjelent tanulmányában.

Sarah M. Coyne pedig amerikai gyermek-pszihológus 2016-os tanulmányában számolt be arról, hogy a szülők biztonságosnak ítélik meg a „hercegnő-kultuszt” miközben jobban tennék, ha mérlegelnék, hogy ennek hosszútávon milyen hatása lesz a kislányukra. Kutatásai során kiderítette, hogy azok a gyermekek, akik Disney hercegnő-meséken szocializálódtak, kevésbé mernek koszosak lenni, és „fiú”-játékokkal játszani, tehát ragaszkodnak ahhoz, hogy minden esetben „hercegnősek” legyenek, azaz olyan nők, akiknek nőiesnek kell lenniük, a „nőiesség határan belül” kell tudniuk érvényesülni.

JÉGVARÁZS: A TERAPEUTÁK EZT AJÁNLJÁK

Szerencsére haladunk a rajzfilmeken belüli nemi egyenlőség korszaka felé, amikor a Disney mesék nem engedik, hogy újratermelődjenek a társadalmi egyenlőtlenségek a gyerekek gondolkodása miatt.  Ilyen történet például a Merida, a bátor (2012) és az Aranyhaj és a nagy gubanc (2010), illetve természetesen a Jégvarázs (2013). A Skandináviában játszódó történet egy testvérpárról szól, a szorongásos depresszióval küzdő, varázserejét egész életében rejtegető Elsáról, és húgáról, a pozitív és játékos Annáról. Kettejük közül eleve csak Anna keresi a szerelmet, de többször is bizonyítja, hogy Elsa a legfontosabb számára, hogy értékrendjét nem dobja el egy férfi kedvéért. Elsa az erős, önmagán diadalmaskodó főszereplő prototípusa, akinek egyáltalán nincs szüksége párra ahhoz, hogy érvényes legyen a története. Nem véletlen tehát, hogy ilyen grandiózus marketing épült a Jégvarázsra; még most is tele vannak a szereplőkkel a játékboltok és a ruhaüzletek polcai. Ezzel a történettel a kislányoknak végre nem kártékony azonosulniuk.

Emellett a Jégvarázs rajongótábora (több tízezer Twitter felhasználó) követeli, hogy a film második részében Elsának barátnője legyen és ne barátja, ezt pedig a „GiveElsaAGirlfirend” címkével szeretnék elérni. a 2018-ra várható folytatásban nagy eséllyel tehát az első leszbikus kapcsolat kibontakozásának lehetünk majd tanúi egy Disney rajzfilmben, derül ki a 24.hu interpretálásában.

 Ahogy Yalda Uhls és Mariam KiaKeating, amerikai pszihiáterek fogalmazták meg a CNN-nek, a Jégvarázs sikere többek között abban rejlik, hogy a kisgyerekek számára a családi kötelék, különösen a testvéri összetartozás nagyon fontos, és szeretnek hallani róla, azonosulni vele. Ezen kívül ebben a történetben egyáltalán nincsenek ijesztő szörnyek és boszorkányok, míg a régi hercegnő-filmekben mindig voltak; ezek a rémisztő teremtmények pedig gyakran rémálmokat idézhetnek elő a gyerekeknél. 

VAN MÉG HOVA…

Természetesen a Jégvarázs sem tökéletes. A lányalakok itt is hibátlanok és vékonyak, míg a férfialakok izmosak, magasak és jóképűek; érthető, hiszen a gyerekek is a szépséget és az esztétikumot fogyasztják szívesen. Ugyanakkor már 3-4 éves korban elkezdődik a negatív testkép berögződése a gyerekekben, ami később súlyos testképzavarhoz és mentális betegségekhez vezethet szélsőséges esetben, és kellemetlen, hogy erre a rajzfilmek is ráerősítenek (Sarah M. Coyne, 2015).

A rajzfilmek fejlődése természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne még rengeteg probléma, amit orvosolniuk kell: sokmillió gyermek nő fel ezeken a meséken, ez pedig nagy felelősséget jelent. Igenis ideje több etnikumot, gendert és személyiségtípust bemutatni a mesékben, hogy a világon a lehető legtöbb kisgyerek tudjon azonosulni a történetekkel, hogy a perspektívájuk kitáguljon és ne beszűküljön például a Disney-rajzfilmek hatására.

Mitől olyan veszélyes egy mesekönyv, hogy valaki ledarálja?

Szeptember 20-án mutatta be a Labrisz Leszbikus Egyesület a Meseország mindenkié című meseantológiáját. A bemutató után öt nappal Dúró Dóra országgyűlési képviselő már a Meseország nem az aberráltaké! címmel tartott sajtótájékoztatót, ahol egész egyszerűen ledarált egy példányt.

„Nem tűri a Mi Hazánk mozgalom, hogy a gyerekeket kitegyék a homoszexuális propagandának már azzal is, hogy mesekönyvekbe csempészik be az abnormális életformát, ami így hazugság is, hiszen a magyar kultúrának nem részei a homoszexuális királyfik. Nem véletlen ugyanakkor, hogy éppen a legkisebbeket támadja ez az agresszív lobbi, a homoszexualizmus (sic!), a nevelésnek ugyanis óriási szerepe van e tekintetben is. A Mi Hazánk mozgalom szerint a családi életre kellene felkészíteni a fiatalokat, azt kell tudatosítani bennük, hogy ők várhatóan édesanyák és édesapák lesznek, ám erről vajmi keveset hallanak. Megzavarja az egészséges, biztonságos fejlődésüket, hogyha normálisnak és hétköznapinak állítják be azt, ami valójában nem az” – mondta felháborodva Dúró Dóra.

De miről is szól a kötet? A változó színvonalú antológiában 17 mese szerepel, ezekből néhányat olyan ismert szerzők írtak, mint Tompa Andrea, Kiss Judit Ágnes vagy Finy Petra. A kötetben olyan meseátiratok szerepelnek, amelyeknek hősei a marginalizált társadalmi csoportokból kerültek ki: igen, vannak benne homoszexuális, illetve transznemű szereplők is, de a könyv nagy része nem LMBTQ-témájú. Kiss Judit Ágnes Róza a bálban című meséje például egy csonka család napjaiba enged bepillantást, Tompa Andrea Vaslacija egy szegénységben, de szeretetben felnevelt gyerek történetén keresztül rajzolja fel az örökbefogadás és a vér szerinti szülők fogalmát, Kasza Kriszta pedig Trivadar, a háromfülű nyúl példáján keresztül beszél a kiközösítésről.

Egyébként – némi csavarral ugyan, de – a hagyományos családmodell is megjelenik a könyvben. Az Avarbarna című mesében (amelyben Gangl Eszter szerző a Hófehérkét gondolta tovább), a király egyedül neveli a lányát, de nem tartja helyesnek, hogy a gyereke fiúsan öltözködik, és sokat jár el, mert szerinte egy királylánynak a palotában van a helye. A király tükre először azt tanácsolja, zárassák be a lányt, majd miután ez sem tűnik elég hatásos módszernek, azt mondja az uralkodónak: ölesse meg egy vadásszal. Avarbarna végül megmenekül, majd egy erdei házikóba téved, ahol hét szövőlány lakik. A lány velük marad, fúr-farag, azaz borzalmas, férfihez méltó dolgokat csinál, a király ezért még több alkalommal tör az életére. Egyszer tényleg sikerül ugyan megmérgezni, de a mese az ismert módon zárul: a királyfi betoppan, a koporsó megrázkódik, a mérgezett falat kiesik, ásó-kapa-nagyharang, függöny.

A könyv legalább akkora felháborodást keltett, mintha legalábbis kötelező olvasmányként vezették volna be, a kötet ellen indított petícióban pedig egyenesen arról írnak, hogy „mivel a borító és a grafika is hagyományosnak mondható, a gyanútlan szülők és pedagógusok anélkül is megvehetik az LMBTQ-propagandával fűszerezett gyerekkönyvet, hogy tudnák, mit tartanak a kezükben”. A gyanútlan szülők és pedagógusok egyébként valószínűleg gyanút fogtak az elmúlt napokban, hiszen a darálás óta nagy sikere van a könyvnek, a boltokból viszik, mint a cukrot, az egyik online toplistán pedig pillanatok alatt az első helyre került.

Szél Dávid általánosságban is azt tanácsolná a szülőknek, hogy ne vegyenek le könyveket gyanútlanul a polcról: lapozzanak bele, hogy milyen a szöveg, milyen az illusztráció, és ha nem tűnik jónak, egyszerűen ne vegyék meg.

„A származásunk, az, hogy kihez vonzódunk, vagy milyen testben érezzük jól magunkat, nem választás kérdése.

Homoszexualitásra senkit nem lehet nevelni, könyvvel, mesével rávenni, ebből következően kinevelni sem lehet senkit belőle.

De az, hogy milyen indulatokat váltott ki ez a mesekönyv, rávilágított arra, milyen iszonyatosan frusztráltak vagyunk, mennyire fenyegetve érzik magukat az emberek mindentől és mindenkitől, aki egy kicsit is más. Itt a pandémia, bizonytalan helyzetek egész sora. A mesekönyv körüli ügy látlelet arról, mennyire rettegünk attól, hogy mi lesz velünk: az identitásunkkal, a gazdaságunkkal, a társadalmunkkal, de úgy tűnik, még mindig sokan gondolják úgy, hogy azokat, akik egy kicsit is mások, ki kell rakni innen, mert nem illenek a képbe, és veszélyt jelentenek ránk. Érdemes lenne ezeknek az embereknek a frusztrációjuk és az agressziójuk okát nem kívül, a másokban vagy másoknak gondoltakban, hanem inkább valahol belül keresni.”