"Aki mond valamit és mást csinál, az bajban van." - Feldmár András 
Nem biztos, hogy a motiválatlanság a probléma. Lehetséges, hogy az a probléma, hogy nem tudjuk MIRE vágyunk? Mit szeretnénk? Minek vagyunk itt?

Ha ezt már biztosan tudjuk: hogyan lehet, finoman, szeretettel motiválni önmagunkat?  

Az idegtudomány felfelfedezte mi a végtelen önmotiváció rendkívül egyszerű forrása. Valójában mindenki képes mindenre, mégsem fejlesztjük ki a bennünk rejlő potenciált. Miért nem?

Nagyon egyszerűen HALOGATUNK.

Amennyiben kerüljük, hogy megtanuljunk valami újat, belevágjunk valami másba, kirúgjuk azt, aki hazudik nekünk, vagy elkezdjünk élni, akkor ezt a viselkedési folyamatot a pszichológiában, önszabotázsnak hívják.

Ez egy bántó viselkedési ciklus. 

Ron Siegel, a Harvard Egyetem pszichológus professzora azt javasolja, hogy a folyamatos önmotiváció, amely üvöltő személyi edzőket, vagy korbácsos motivátorokat NEM tartalmaz, 2 komponensre épüljön:

- vidd bele az optimizmusod
- olyan célt válassz, amelynek az elérésének a folymata IS szórakoztat.

Nem kell határidőnaplót vezetnünk, vagy reggelente korbácsolnunk magunkat?

Hát nem. Játssz, találd meg MIT SZERETSZ csinálni, találd ki mire vágysz, és azt végezni ÖRÖM lesz. Minek ide motiváció? Az a motivációd, hogy szereted csinálni.

Tehát miért halogatunk?

A kutatás szerint, az ambíció halasztása az ősi pszichológiánkban rejlik. A félelem a kudarctól, rettentő visszatartó erő. Túlárad bennünk a félelem és érzelmileg nem állunk arra készen, hogy BEVÁLLALJUNK új teendőket, új feladatokat.

Tehát amikor eljön az ideje annak, hogy teremtsünk és alkossunk, és a célkitűzések elérésének kellemes és kifizetődő aspektusaira összpontosítsunk, a belső érzelmi és mentális világunk továbbra is szorongásban és félelemben lakozik.

A félelem miatt NEM hozzuk ki magunkból azt, ami ki szeretne jönni. Amiért születtünk, és ami mindenkinél más.

Ha tehát már felismertük, hogy saját magunkat szaboltáljuk, a bennünk lévő tetemes mennyiségű félelem miatt, akkor kezdjünk el ezen változtatni. Bármilyen önfejlesztő, vagy még gyorsabb, ha ÉRZELMI terápia segít abban, hogy ebből az ördögi körből kiszálljunk. 

Lassabban, de az alábbi néhány rendkívül egyszerű módszer segítségével, az álmaink megvalósításának útjára léphetünk, és ezzel FELELŐSSÉGET is vállalhatunk saját magunkért:

1. Írjuk össze, mivel szeretünk foglalkozni!

Siegel doktor tehát egy egyszerű módszert javasol: írjunk arról listát, mit szeretünk csinálni, mit szeretnénk elérni, mik a vágyaink. 

2. Miközben írjuk a listát - mit érzünk?

Amikor dolgozol a listádon, próbáld megjeleníteni és felidézni azokat a pontos érzéseket, amelyeket a vágyott cél elérése hoz neked.

Ha a célod az, hogy egészségesebb táplálkozást kövess, akkor az a feladat, hogy felidézz fejben egy képet arról, hogyan fogod érezni magad az eredményektől.. Érezd, milyen érzéseket kelt az a gondolat, hogy kockahassal feszítesz az ingedben. 

A siker folyamatának ez a mentális mentése, és az azzal járó örömök és előnyök megtaníthatják az agyat arra, hogy a félelem helyett, erős belső motivációt készítsen.

Ez a mentális gyakorlás vagy képzelgés, a testre és az érzéseinkre erős benyomást gyakorol. Gondolj a moziban átélt élményekre. Ott sem pusztult el a Föld, csak egy képet néztél. Megijedtél és izgultál? Igen. Így működik, amikor elképzeled magadat, a céljaidat elérve.

A Psychology Today sokszor beszámolt arról, hogy a kutatások kimutatták, hogy a mentális gyakorlatok szinte ugyanolyan hatékonyak, mint az igazi fizikai gyakorlatok. Mindkettő elvégzése együtt, ütős és gyorsabb eredményeket hozhat.

3. Jutalmazd magad, ha megvan a cél!

Visszatérve Siegel professzorhoz, a fenntartható önmotiváció egyik legkritikusabb aspektusa az öröm és az öröm. Ha állandóan csak újabb célokat tűzünk ki, és nem pihenünk, nem jutalmazzuk magunkat, akkor fenntarthatatlanná válik a folyamat.

Adj magadnak időt és pihenj, ha valami nagyot alkottál. Jöhet a következő cél, de csak akkor, ha a korábbit már kipihented.

Ez a 3 egyszerű, de erőteljes cselekedet, akár egy egész életen át, folyamatos motivációt biztosít nekünk. Hatására folyamatosan növekedünk emberi minőségünkben, növekszik az önbizalmunk és kibontakoznak a képességeink.

Végeredményben pedig, amikor a halálos ágyunkon átnézzük az életünk, NEM fogjuk megbánni. Igen, mi megtettük amit tudtunk, nem halogattunk, kipróbáltuk, nem sajnálunk semmit, ha eltoltuk, abból is tanultunk. Jó volt így. Köszönjük, hogy itt lehettünk.