Színművészetis diákok szerveznek egy utcabált tiltakozásul a Magyar Film és Színművészeti Egyetem Modellváltása miatt.

Micsoda dolog ,hogy a felnőtt emberek merik vállalni ,hogy valami nemtetsző dolog van készülőben.

KÉSZÜLŐBEN?!

Kérdezhetnénk joggal kihangosítva.Ez már a 2006  óta betört nagybetűs "demokrácia" szinte utolsó fejezete.Mikor már a kultúrális életet átszinezzük egy filctollal.Ez nem egy egyszerű toll ez nem vízfesték lesz .Ne higgyük ,hogy lemossuk majd .A mű az el fog készülni csak a nemzetközi liberális ízekkel felhangoltság bájával megtűzdelt olykor csípős sziporkázó ízélményt adó zuppéból csinálunk egy visszafogottabb gulyáslevest lehetőleg bocskai öltönyben valószínűleg sajnos hús nélkül-Tudjátok nagyon vigyáznak a vonalainkra.

Magyar parasztlakodalmas zenére,mint akár a Horthy korszak Magyarországán néhány törvénnyel kiiktatták ,hogy bárkit bátorítsanak a véleményformálásra.

Ugyan már erről szó sincs.Náluk Demokrácia van ,hangsúlyozza a kormány .Hisz a "gyerekek" mernek utcabálon pizzát enni az aulában.Mernek picit rikoltozni és mi megengedjük ezt .Hát nem látjátok kedves civilek vannak jogaitok.Még öklendezhettek ha valami fáj.

Vidnyászky jön.Felháborodását fejezi ki ,hogy vele ugyan nem akar tárgyalni senki.Mert senki nem tudja ,hogy mit vállaljon Most száj vagy gyomor....hangzik a szájakból cinikusan

.....Bolsevikok,a Baloldali liberális legalja .hu,kommunisták,nemis magyar ajkúak,kisebbségiek és még sorolhatnám az elvrendszert ,ahová a tradicionális nézőpontot zabáló szélsőjobbaldali burzsoáz "polgár"kifejezi bánatát

Nem nem mindenki veszítette el még a józan ítélő képességét.Tehát értsük meg ,hogy a kultúrális sokszínűség palettáját szeptember 1-től a Szerv nem elvenni akarja .Dehogyis .Nem kizsákmányolni,Dehogyis .Csak egyszerűen egy tollvonással eltörölni.Magyarul a cigány is csak akkor rikkantson bele a darabba ha az elvárt 

Csak semmi improvicáció fulladjunk csak bele a katolikus gyönyörbe és vigyünk szerzeteseket a színészellátóba.

Legyünk őszinték a színháznak ,még a szaga is liberális.Az észveszejtő látvány mikor a primadonna cigánykerekethány majd a másik percben belezuhan a kollegája szájába.Nemcsak flörtöl,hanem szabályszerűen megéli a szexust a közönséggel ,a publikummal is.

Mikor Eszenyi Enikő a 2013-ban hangja hamisságával fölhántotta a placcot. Elénekelt tangójával az egyszemélyes előadásában bármelyik aszkéta férfinéző is eljárta volna vele a tánclépéseket.Dehát ettől színház a színház,hogy akár vágyat ébreszt,vagy rátapint egy olyan társadalmi problémára ,amit a politika nem igazán szeretne a figyelem középpontjába hozni.

A világ  művészeti ággal foglalkozó embertípusának nagy arányban van "furcsasága".Pszichológiai tényező ,hogy valamiben "más".Valamiben ahhoz,hogy valaki kimagaslót alkosson ,ahhoz az

Isten néha elvesz,hogy tudjon adni is

.Ezeket a színészpalátákat a mi meg nem értett fiatal zsenieinket bele kényszerítjük egy dobozba.Egy kockavilág ,kockaszíndarabjába,ahol lehet énekelni Csárdáskirálynőt,de Libertangot márcsak bizonyos "keretek" .között.

Főzünk egy hamisgulyást,tudjátok a publikum csak érezze ,hogy evett. A híres liberális szag ,hogy elengedje magát és lélekben ,dobog a színpadon az érzés ,az akusztika ez a jóllakott eksztázis ez ,hogy születik meg bennünk,ha a magyaros zuppéba már a lényeg a rejtett valóság ,a lehetetlen elérhetetlen bujaság ,a színpadi játék rovására megy.

Nem jó a "buzi",a "transznemű" ,a "migráns" a színpadra.

A mai színészeink túl manírosak és mondjuk ki súlyozottan szarok.Kell a reformkor ,mert elhígult a szakma...

Dobálóznak a kritikák ,hogy reformra van szükség.Reformra ,ami fölűlről irányított és majd a "kéznek" megmondja a gazdi,hogy mivel lehet átmenni a diplomamunkán.

Valóban van némi igazság ,hogy a kreatív meg nem értett elmék gyártósorát éljük,De most mégis mit mondjak ,ez a művészet.Hogy valaki olyanban gondolkozik ,amiben más esetleg nem.Nem azért mert nem mer ,mert ő jobboldali.

Nem drágám nem azért nem vagy akkora rendező tehetség mert te nem akarsz elszakadni a hagyományostól ,hanem mert nem is tudsz.Nehéz bevallani ,hogy a szellemi prűdségnek van egy kemény pszichológiai gátja az elmében,kigyilkoljuk magunkból az igazságot,hogy vannak dolgok ,amit csak egy elvakult lélek tud minden finomsággal a világra szülni.Tagadjuk ,de kell a gátlástalan szenvedély a hullámcseppben ,az a bizonyos nem várt jelenet ,ami elrabol minket minden abszurditásával és megadja azt a bizonyos feltétet,azt az apró vigaszt ,amit a hétköznapok sivár egymásutánjában nem találunk.Ebben a lelki orgazmusban "elkárhozunk" mi is a színpadi árok mellett és akár egy lépcsőjeggyel is de végigtopzódjuk a nagy liberális darabot.

Pillanatnyi mély levegővétellel megtapintjuk saját lelkünk titkolt néha elfojtott feszültségében megölt pilléreket.

Egy egyszerű tollvonás -merengek magamban-,minek tintájával egyszerűen átsatírozzák a másság parazsában rejlő titokzatosságot.létrehozva a hagyománytisztelő "koczkavilág"lélekzsibbasztó dekrétumát.

Az embernek meg kell őrülnie,hogy normális legyen és el kell veszítenie az eszét,hogy fel tudjon ébredni és elérkezzen oda,hogy tudja ,hogy él vegre ne legyen álomkóros és fantaszta,hanem normális ember.Hamvas Béla

Igen valóban egy stroke-ot éppen átélő beteg videóját látjuk.Szerencsés esetnek mondható ,hiszen azonnal jól felismerhető tünettegyüttes miatt a családtagok gyorsan és jó helyzetfelismeréssel hívták a mentőt.

Igen tehát Ők időben mentőt hívtak ,ahol a kórházban az a bizonyos 4 és fél óra úgymond hatékonyan telhetett.Hogy mért kell hangsúlyozni ezt a rövid intervallumot ,mert a betegnek tulajdonképpen ennyi ideje van ,hogy "jól " túléljen.Ennyi idő van a különféle gyors vizsgálatokra majd a beavatkozásra...igen ennyi ha ezen túlfutunk annál nagyobb a veszélye annak ,hogy a beteg meghal vagy nagyon súlyos károsodással éli túl a kialakuló agyvérzést.

Ami engem illet már több mint 10 éve érintett vagyok a témában mégis ,mint egy újszülött veszem kézbe mindig az újonnan fellelhető lehetőségeket ,hogy esetleg valamilyen "kilábaló ötlethez vagy terápiás kezeléshez jussunk.

Bár 10 éve túléltünk egy aneurizmát anyuval.Hogy mégis mért mondom ,hogy túléltük,hisz "csak" Ő volt beteg mondhatná valaki értetlenkedve.Mert az emberek nem értik valljuk be,hogy mit él át a család...min megy keresztül az aki "csak" segíti a "túlélőt".

Fogalmunk sincs ,amíg valaki kívül állóként lát egy élethelyzetet ,hogy milyen is az megtapasztalni az éles bevetést,Amikor valaki bejelenti ,hogy rákja van empatikusan likoljuk a fiatalkori képeit esetleg beleolvasunk a vezetett online naplójába ,de valljuk be csak szörnyűlködünk,hisz az amerikai pszichológusok is azt tanítják ,hogy óvjuk magunkat a negatív információktól merthát az ragadós és biztos hazavisszük a kórt.Pedig lehet ,hogy a beteg egy családos anyuka,aki egyedül neveli a kamasz gyerekét.Vajon hogyan éli meg ezt a gyerek?Vagy a házastárs?Ha mi egyik napról a másikra csakúgy megbetegszünk ,ne adj isten strókot kapunk és egy teljesen másik "ÉN" köszön be az ajtón.Vajon megértjük ?Elfogadjuk?Mégis hogy kell ilyenkor viselkedni?Segít valaki ezt felfogni ?Van rá valamilyen "recept"?Nekünk a túlélő családtagoknak esetleg valami gyógymód?Ránk mért nem gondol senki?Azt hiszik könnyű ez az oldal?

Nem .Nem könnyű mi is túlélővé válunk egy betegségben ahol nemcsak a páciens lesz túsz ,hanem az egész család.

Minek is felidézni századszorra azt az áprilist mikor az én anyukám önkívületi állapotban kórházba került és mondjuk ki azt a NŐT soha többet nem láttam viszont.

Sokan kérdezhetnétek tőlem ,dehát túlélte hogy mondhatod hogy nem kaptad Őt vissza.

Azért ,mert egy teljesen más ember tért vissza hozzám.Más személyiségjegyekekkel ,más érzelemevilággal és más empátiával.

"Ami az embert emberré teszi az megmaradt"Mondta az orvos bíztatóan a műtét után...meg azt is mondta ,hogy ami most jön az nehéz lesz...készüljenek föl mert gondok azok lesznek.

Milyen az élet stroke után?

Első körben hangsúlyoznám ,hogy mindenki aki éppen benne van a folyamatban higgadjon le és ne akarjon megalkotni magában egy bizonyos nagybetűs életet....Nem azt ,ami előtte volt kedves honfitársaim sajnos egy súlyosabb agyi anomália után ahol már a felépülés akár évek kínos kérdése is lehet ,ilyen helyzetben ne várjunk már csodát.

A kimondott csoda az nem fog jönni ,de ha jó nagyot merítünk a saját átalakításunkon és megtanulunk mindent úgy elfogadni ,ahogy van emberien csodák nélkül ,na akkor van esély talán még a csodára is.

Igen lehet élni valakivel ,aki agyvérzést kapott.Mégis hogyan?

Rengeteg empátia gyakorlásával és lehetőleg ne hibáztassunk soha senkit semmiért.Se magunkat se a másikat.

Értem ezalatt ,ha mondjuk félrebeszél vagy nem tudja ,hogy mi éppen kik vagyunk mert kikerülve stroke után még a memóriája nem tért vissza,nem tud mozogni,nem tud beszélni,nem tud magáról....és a többi.

Ne aggódjunk az agyvérzést követő első év csak a felépülésről szól.Ilyenkor a családban még van kraft a betegben akarat a változásra a lényeg ,hogy a motivációt soha ne veszítsük el.

A betegben mindig tartsuk a lelket és ami a legfontosabb ne sürgessük Őt

.Nem azt mondom ,hogy hagyjuk hogy mindent a saját ritmusában csináljon természetesen az elején főleg kell a gyógytorna meg a logopédus is.

Ne akarjunk belőle egy hét alatt atlétát faragni főleg ha előtte sem volt az.

A szervezet úgyis dolgozik a regeneládáson a memóriája és az egyéb fiziológiás folyamatok az első 3 évben folyamatosan javulni fognak.

Ami anyukám mozgását illeti már kb 8 hónap elteltével lábra állt.Az inkontinencia zavar tehát ,hogy bepisil esendővé tette de a legnagyobb felfoghatatlan jelenségeket a pszichés kilengések okozták.

Amint elkezdett kb 3 hónap után beszélni először is félrebeszélt.Az ,hogy sokszor látott olyan dolgokat amik nem is léteztek a szobában az kb 2 évig tartott.Elfogadtam ,hogy újra kellett tanúlnia bizonyos viselkedés formákat.Az empátiáról sosem gondoltam volna ,hogy tanulható de nála abszolút érzékelhető volt ,hogy az.

2 évig anyukám csak akkor beszélt ha kérdezték,legfőképp akkor is csak hozzám.Ha kérdeztem mindenről jól tudott kommunikálni,véleménye a harmadik évben újra kirajzolódott ,hogy még mindig van.Az agyvérzést követő körül belüli ötödik évben már mindenkivel el tudott beszélgetni ,azóta jól kommunikál van véleménye nemcsak leköti a híradó de közbe is szól ha nem tetszik neki a politikai fordulat.....bizonyos vicceket ért de az összetettebb poénokat nem érti ezen általában én röhögök mert nem értésének nyilvánvaló hangot ad és számomra ez érthetődően vicces .

Valóban nem azt az embert kaptam vissza ,mint akit elveszítettem,de egy jópofa embert kaptam ,aki segítséget kíván maga körül.Egy imádnivaló 65 éves "kisbabát",aki néha eljátsza ,hogy végülis Ő az anyám is.

Mi volt mégis a legnehezebb akkor ebben az agyvérzésben?

Elfogadni a mást az új életet úgy ahogy jött.

Megérteni a megváltoztathatatlant,hogy Ő bizony ugyanúgy az anyám és hál istennek él csak másképp mozog ,gondolkozik a világról mint azelőtt és másképp is reagál az életre még hozzám is másképp viszonyul.

Nagyon nehéz igaz az élet irreverzibilis dolgait elfogadni ,belenyugodni abba ,ami megváltozhatatlan.A legszebb az egészben ,hogy mikorra ez a képlet összességében összeáll tehát például már nem zavar minket ,ha a pelenka átázott egyszerűen lecseréljük egy újra és az élet csordogál tovább ,mint a hangjegyek a zongorán és észre sem vesszük,hogy a sors bár a nehezen megélhető pillanatokat is léptesdeti velünk  a szimfónia az mégis elkészül ,mert a mindennapok morajába a rosszul leütött akkord is kiad egy dallamot.Lépésről lépésre szállunk a hangjegyek morajlásával és ha ügyesen csináljuk már nem fog fájni ,hogy az bizony néha hamis.Megtanuljuk értékelni a jelen perceit ,amit egymással tölthetünk minden hasonultságával száz százalékig megértve az irreverzibilist.

Ami haszon az egészben hogy utána ezt a tapasztalásunkat az élet minden területére át tudjuk ültetni és higgyje el mindenki az nagy segítség ha az ember már mondhatni semmin sem problémázik....

Azt gondolom nem kíván különösebb megjegyzést ,ha kijelentjük,hogy a Covid Járvány alatti fokozott öngyilkossági vagy egyéb mondhatni lightosabb pszichés megbetegedések száma megnövekedett.

Vizsgáljuk most kimondottan az Öngyilkosságot.

Biztosan van akár nekünk is olyan személyes érintettségünk,hogy a "jó házasságban élő családos többgyermekes anyuka" akár 40 rivotrilt ,frontint,sanaxot tehát könnyebben hozzáférhető szorongáscsökkentő gyógyszer bevételével próbálta oldani a benne felgyülemlett feszültséget.Vagyis Öngyilkosságot kísérelt meg.

Több ilyen esettel találkoztam már és az esetek súlyozott hányadában a páciens tagadja ,egyrészt még azt is ,hogy bármilyen tudatmódosító gyógyszerhez nyúlt volna esetleg még alkoholt is fogyasztott volna rá, sőt mi több Ő komolyan gondolná -e azt ,hogy véget vessen az életének.

Ne higyjük azt ,hogy bármilyen megelőző pszichózis vagy egyéb pszichiátriai érintettségre van szükség.

Nem.Tulajdonképpen az öngyilkosság évezredek óta fenálló jelenség .Nem betegség,nincsenek öngyilkos típusok vagy személyiségjegyek.Nyilván vannak azonban olyan pszichés megbetegedések ,mint a depresszió vagy bipoláris betegségek vagy akár alkoholizmus ,aminek következménye gyakran öngyilkossági kísérletbe torkolhat, Ez azonban nem feltétel tehát maga az öngyilkossági kísérlet az nem valamilyen betegséghez kötött folyamat önmagában egy nehezebb vagy komplikáltabb megküzdés Copingot igénylő élet feladatoknál főleg Magyarországon elég gyakran sajnos előforduló jelenség.

Gyakran hallom az öngyilkossági kísérletet elkövető 45-55 éves hölgyektől ,hogy párkapcsolati krízis okozza náluk az esetleges "kiborulást".

A gond az ,hogy rendkívül gyakori ,hogy kikerülve a kórházból úgymond semmi nem változik visszakerülnek vagy az önsorrontó rossz párkapcsolatba és tovább őrlődnek a megcsalt élethelyzetben ,vagy átélnek illetve megélnek egy szörnyű szakítást válást ,ami szintén mondhatjuk nem a "labilis idegzetűeknek" kedvez.

Ilyenkor a legjobb esetben is már szorongáscsökkentőkön vagy antidepresszánsokon élnek rosszabb esetben alkoholhoz vagy a fiatalabb korosztályra inkább jellemző egyéb tudatmódosító szerekhez nyúlnak.

Kérdezhetjük nyíltan ,hogy akkor mi lenne a megoldás?Mentsük meg a kapcsolatot örlődjünk tovább?Vagy rúgjunk fel egy évtizedes szövetséget költözzünk külön?Valljuk be bármilyen döntést is hozunk az érzelmi feszültség nem fog hosszú távon egyhamar helyreállni.Valószínűleg a "gyengébb" gyógyszert fog szedni ne adj isten alkoholhoz nyúl.

Semmi esetre ne nyúljunk alkoholhoz!Nem megoldás.Súlyos hozzászokást eredményez és észre sem vesszük de a problémánk már halmozottá válik és már alkoholbetegségünket is ne adj isten kezelni kell.Persze egyéb tünetegyüttes is jelentkezhet hirtelen fogyás vagy akár túlevés .Ezek a tünetek is súlyos pszichés kilengések folyományai.

Nem beszélve az egyéb megjelenő hangulatzavarokról ilyen például a depresszió.

Szóval a probléma mögött ,ami már egy öngyilkossághoz vezet nagyon súlyos lelki háttér és kimenetel társulhat.

A nagy kérdés kihez forduljunk?Sok ismerősömtől hallom ,hogy ilyenkor a bulizásba ,picit a csapongásba "a barátnőmmel megbeszélem "megoldásokba menekül még akkor is ,ha akár a kliens 50 éves felnőtt önellátó nő.Sajnos magyarországon nagyon kevesen fordulnak bármilyen mentálhigénes szakemberhez,nehéz a belátása annak,hogy igenis szükségük van rá.

Legyünk bátrak és keressünk szakembert!

Ilyenkor jön az ,hogy de nem akarom ,hogy gyógyszerrel kezeljen ,nem akarok pszichiáterhez fordulni és jönnek a látók ,a kuruzslók a mindenféle életvezetési tanácsadással foglalkozó kineziológusok vagy couchok.

Nézzük meg ,hogy mégis kihez milyen képesítéssel rendelkező emberhez fordulunk.Ha például súlyos gerincproblémánk van ,nem biztos ,hogy a gyógymasszőr és a ráolvasás segíteni fog.

Bátran keressünk klinikai szakpszichológust!

Ne ijjedjünk meg ha fiatalabb akkor sem ,a kórházban ugyanis nap mint nap szembesül sokrétű élethelyzettel és sorsfeladatok megoldását keresi.

Nagyon sok esetben gyógyszerellenesek vagyunk.

A problémák többsége általában nem egy jellemgyengeségből fakad ,hanem például a súlyos depresszió

A depresszió a központi idegrendszert érintő megbetegedés ,aminek hátterében komoly biológiai változások állnak.Magyarországon minden negyedik nő és minden nyolcadik férfi élete során legalább egyszer biztosan küzd depresszióval.

Az olyan pszichés tünetek felmerülésénél,mint a kedvetlenség,fáradékonyság,gátoltság ,energiahiány,reménytelenség,önvád,alvásproblémák,halálvágy,csökent szexuális étvágy vagy egyéb szexuális zavarok,öngyilkossági gondolatok tervek,ha  ezekből már 5 igaz és ez az állapot már több mint két hete fenáll akkor minden esetben szakembert kell keresni.

Összefoglalva mentális egyensúly fentartása némiképp bizonyos életszakaszokban vagy nem várt helyzetekben ,mint akár ez a járványhelyzet is különféle krízishelyzetekkel szembesülünk.Melynek megoldása néha túlmutat a pszichés egyensúlyunk önálló fenntartásához ilyenkor esetleg fussunk neki a problémamegoldásnak egy külső személy bevonásával.Ne féljünk tőle ,bátran vágjunk bele az eredmény és a lelki egészségünk mindennél fontosabb!

A szabadságot nem lehet kapni.A szabadságért meg kell dolgozni,meg kell harcolni.A szabadsághoz bátorság kell-a szabadság félelmetes....Hankiss Elemér