"Magadon kell segítened. Ha eltört benned valami, a saját kezeddel kell rendbe hoznod." - Paul Auster, amerikai író (és erre mindannyian képesek vagyunk)

Teljesen mindegy, hogy munkahelyi teljesítményről, vagy fogyókúráról, vagy az életünk átalakításáról van szó a járványos körülmények között - motiváció nélkül nincs fejlődés, sem előrejutás. De mi maga a motiváció, és mi a motiváció természete egyáltalán?

Az alaprobléma az, hogy nem ismerjük a saját motivációnk alaptermészetét.

Ezért van az, hogy KÜLSŐ motivációs tényezőket keresünk, esetleg egy híres "motivátor" gurut, több pénzt kérünk a munkahelyen, és továbbra is sóvárgunk valami után, amít így sohasem kapunk meg. Minden tanító erre sarkall: az ÖNISMERET hiánya okozza a legtöbb személyes problémánkat.


Senkit nem lehet egészséges életre nevelni, vagy bármilyen változtatásra rávenni kívülről, ANYAGI ösztönzőkkel.

Jutalmazással csak azt érjük el, hogy elkezdődik  a fogyást, azaz egy 3 hónapos periódusban, szépen kezdünk formába lendülni. Ennek az eredménynek fenntartásában azonban, csúfos kudarcot vallunk - mondjuk egy életen keresztül.

Motivációs kutatás is születetett ebben a témában. A vizsgálatban azt találták, hogy valóban lefogytak akik ilyesféle programokban vettek részt, de a legtöbben 12 héten belül visszatértek a régi szokásiakhoz. 

Na akkor nézzük át: mi a motiváció VALÓDI természete?

Nincs szükséged motivációs trénerre, sem külső motivációs eszközökre. Cáfolhatatlan tudományos bizonyítékok vannak arra, amit a világ bölcsei már réges régen tudnak.

Az ember ösztönösen hajlik és vágyik arra, hogy jobbá váljon. Vágyunk arra, hogy önazonosak legyünk, fejlődjünk és az emberi kapcsolataink tartalmasak legyenek.

A legtöbb esetben, ez egyedül nem megy.

Természetünknél fogva társas lények vagyunk, így ösztönösen tudjuk, hogy úgy tudunk kiteljesedni, ha a minket körülvevő világgal, és a fontos emberi kapcsolatainkkal EGYÜTT veszünk részt ebben a fejlődési folyamatban.

Röviden: köszönjük meg azokat a negatív, vagy pozitív impulzusokat, visszajelzéseket azoknak az embertársainknak, akik hitelesen teszik ezt, és ezzel a FEJLŐDÉSÜNKET szolgálják.

Az emberek motiválása tehát hatástalan. A kulcs a motiváció tudományában, felfedezésében, és ennek 3 pszichológiai szükségletében keresendő:

- autonómia
- valahová tartozás (kötődés)
- kompetencia

Eme 3 szükséglet nélkülözhetetlen ahhoz is, hogy egyáltalán fejlődjünk. Csak nagyon röviden fejtem ki mi ez a 3 dolog, ami meghatározhatja akár a januári VÉGLEGES fogyásod, vagy azt, hogy ha csinálunk valamit, akkor azt teljes szívvel motiváltan tegyük.

Mit jelentenek ezek a szavak? 3 olyan kulcstényező, amit nem lehet MEGJÁTSZANI. 

Óriási lehetőség van abban, hogy megismerjük saját motivációinkat, mert ezt nem lehet agyból eljátszani. Vagy így érezzük magunkat, vagy nem. A motivációt nem lehet tanulni, vagy bemagolni, bevágni, vagy felírni egy papírra, hogy holnaptól ez lesz. Ha jobb vagy inkább egy másik féle emberré szeretnénk válni, újra csak az önismeret fog segíteni.

--- A tudósok legtöbbet az autonómia iránti igényünkkel foglakoztak a legtöbbet, illetve ennek HIÁNYÁVAL.

Az autonómia az az érzés, amely azt fejezi ki, hogy amit teszünk, azt a szabad akaratunkból tesszük.

Az a helyzet, hogy ezt most is így van. Sokunknak gondot jelent megérteni: senki sem kötelezett arra hogy diétázz, vagy menj be a munkahelyedre. Pont az van, amit a szabad akaratadból teszel. Itt inkább újra az öntudatosság hiánya okozza tehát a torzulást, és akkor fogjuk magunkat fantasztikusan érezni, ha megismerkedünk magunkkal. 

--- A valahová tartozás, a kötődés mindenkinek fontos.

Éreznünk kell, hogy törődnek velünk, törődhetünk valakivel, és részesei vagyunk valami nálunk sokkal nagyobbnak. Egy jó közösség, egy jó csapat attól jó, hogy szeretjük egymást, és fejlődésre buzdít. Minden ami állóvíz, elvagyunk, mitől lenne motiváló arra, hogy jobbá váljunk?

---- Hogyan leszünk kompetensek?

Élvezni lehet a tanulást, azt hogy esünk, kelünk. Gyermekkorban olyan simán megy ez, felnőttkorban pedig már be vagyunk tojva attól, ha elrontunk valamit. Mindannyian motiváltak vagyunk a tanulásra, csak engedjük, hogy megtörténjen.
Ha az edzőteremben, vagy a munkahelyen nem érezzük magunkat kompetensnek, akkor TANULNI KELL.

Mindenkinek a saját felelőssége megtanulni valamilyen új dolgot, és erre belső késztetést érezni akkor, ha észrevesszük saját magunkon: hohóóó it nem tudok valamit, meg kell tanulnom. Ez a kiindulópontod, és ha ez mindig megvan, SOHA nem okoz majd problémát a motiváció kérdése.