Engedjétek meg ,hogy egy blogsorozatot indítsak egy nagyon komoly pszichológiai alapmű feldolgozásáról.

Nagy hatással van rám ez az írás és még mondhatni elég friss tanúlmánysorozat van az író-kutató háta mögött,hisz az első kiadás 2015-ös Amerikában.

Norman Doidge világhírű pszichoanalitikus

Egy olyan felfedezésről írt,hogy az emberi agynak megvan a sajátos módja a gyógyulásra..Állítása szerint korábban gyógyíthatatlannak,visszafordíthatatlannak  vélt állapoton lehet javítani,sőt sok esetben az esetek akár gógyíthatóvá is válhatnak.

Doidge azt állítja ,hogy az agyunkat mi át tudjuk írni és az úgynevezett neuroplaszticitással,ami tudatosan irányított,változtathatunk az állapotunkon.

Első könyvében A változó agyban kifejti azt a moderntudományos felfedezést,hogy az elme és az agy szoros kapcsolatával az agy neuroplasztikus.

Mit is jelent ez tulajdonképpen ,hogy neuroplaszticitás.

A neuroplaszticitás az agy azon tulajdonsága,amely lehetővé teszi ,hogy bizonyos eseményekre és szellemi tapasztalatokra válaszul megváltoztassa önmaga szerkezetét és működését.

Jesszus ,tehát én ,mint laikus nekem ez azt jelentené,hogy van egy agyi anomália például egy stroke következtében kialakul sérült rész és én nyomok egy refresht és máris minden a helyén van?

Tulajdonképpen már 400 éve állítják a tudósaink ,hogy az agy az egy hihetetlen jól működő szerkezet ,de valójában képtelen a változásra.

A tudósok egyfajta nagyszerű gépezetnek tartották az agyat,amelynek minden alkatrésze egy mentális feladatot lát el az agy egy adott pontján.Abban is biztosak voltak ,hogy az agy változhatatlan,vagyis aki bármiféle szellemi korláttal vagy tanulási zavarral születik az úgy is marad.

A géphasonlat kiteljesedésével egyre jobban számítógépként írták le az emberi agyat,a szerkezetét pedig "hardverként" úgy tartották,hogy az öregedés során az egyetlen végbemenő változás a használat okozta leépülés.

Ezért aztán felesleges időpazarlásnak tekintették az idősek azon erőfeszítéseit ,akik szellemi tevékenységek gyakorlatok útján igyekezték megakadályozni agyuk leépülését.

A neuroplasztikusok nem voltak hajlandók elfogadni a megváltoztathatatlan doktrínáját.

2000-ben Eric Kandel orvosi Nobel díjat kapott, mert kimutatta ,hogy tanulás közben növekszik az idegsejtek közötti kapcsolatok száma.Bebizonyította kutatásai során ,hogy a tnulás olyan "géneket "kapcsolhat  be",amelyek megváltoztatják az idegi struktúrákat.Vizsgálatok százai mutatták ki ,hogy a szellemi tevékenység nem csupán eredménye az agy működédének,hanem formálója is.

Majd a Doidge a Változó agyban a neuroplasztikusok második generációs szószólójaként már elfogadva ,hogy az agy igenis változik a jelenség megértését boncolja ki nekünk.Öt földrészt bejárva találkozott tudódokkal,orvosokkal és páciensekkel és ezek történeteit feldolgozva tárja elénk ezt a könyvet.

A hogyan gyógyul az agy című könyvében olyan esetekkel találkozhatunk,amelyek relevánsak lehetnek nemcsak a betegnek ,hanem a gondozó személy számára is.A bemutatott betegek számos krónikus fájdalomról szélütésről,traumás agysérülésekről,agykárosodásról,Parkinson kórtól a sclerosis multiplextől,autizmustól,figyelemhiányos zavartól,tanulási nehézségektől például dixlesziától,az érzékszervi jelzések feldolgozásának zavarától,visszamaradt fejődéstől,hiányzó agyi területektől,Down szindrómától vagy vakság bizonyos fajtáitól szenvedtek.

Doidge bemutat olyan szülőket,akiknek azt mondták ,hogy agysérült gyermekük nem lesz képes kijárni az iskolát,ám ők mégis szemtanúi lehettek,hogy a szóban forgó gyermek mégis leérettségizik,egyetemre jár,önállóvá válik és őszinte mély barátságokat köt.

Más helyzetekben megmaradt ugyan a súlyos betegség,ám annak legkellemetlenebb tünetei jelentős mértékben enyhültek.

A könyvben ismertetett beavatkozások zöme valamiféle energiát-fényt,hangokat,rezgéseket,elektromosságot,vagy mosgást alkalmaz.Az energia eme formái természetes nem invazív jellegű útvonalakat nyitnak meg az agyban,amelyek az érzékeinken és a testünkön át az agyba jutva felébresztik annak gyógyító rendszereit.

Bár nyugaton az energia és az elme együttes használata  gyógyító célokra újdonságnak tűnik,a keleti hagyományos orvoslás már nagyon régóta alkalmazza.

Az orvostudomány atyja Hippokrátész  a testet tekintette a legfontosabb gyógyítónak,az ő szemében az orvos és a beteg a természettel együtt segítette elő,hogy beinduljanak a test gyógyítóképességei.

A következőkben ,Doigde összegzését véve alapul,olyan emberek történeteit és betegségét fogom megosztani,akik átalakították a saját agyukat,visszanyerték énjük elvesztett részeit,vagy olyan képességeket fedeztek fel magukban ,amiknek létezését nem is sejtették.

Igazából nemis az alkalmazott módszerek a csodálatosak,hanem az hogy az agy az évmilliók során kifinomúlt neuroplasztikus képességeket fejlesztett ki,és ahogyan az elme képessé vált irányítani önnön helyreállító folyamatait.